Passzívházak

Az 1990-es évek elején épült meg a németországi Darmstadtban az első passzívház dr. Wolfgang Feist német kutató által kidolgozott elvek alapján. Fő célja az volt, hogy az adott épület fűtési energiaszükségletét a minimálisra csökkentse. Ezt a célkitűzést néhány egyszerű elv alapján érte el.
Az épületet határoló szerkezeteken történő hőátbocsájtás a vastag hőszigetelés következtében minimálisra csökken. Ahhoz, hogy a légtömör épületburokba „bezárt” hő ne vesszen el szellőztetés következtében, 75%-osnál nagyobb hatásfokú hővisszanyerő szellőztetőberendezés segítségével az elhasznált levegő hőjét átadja a beszívott friss levegőnek. Egy passzívház igen komfortos lehet: a kiváló minőségű ablakok mellett (amelyek a hőszigetelt épületburok leggyengébb pontjait jelentik) még a leghidegebb téli napokon is kényelmesen, hidegérzet nélkül tartózkodhatunk. A teljesen zajmentes szellőztetőberendezés használatával mindig friss, por- és allergénmentes levegőt lélegezhetünk be. A passzívház tehát attól passzív, hogy télen minimális energiaráfordítással, gyakorlatilag a nap által fűtve, nyáron az észszerűen elhelyezett árnyékolók segítségével, nulla anyagi ráfordítással, klímaberendezés nélkül elérhető a 25 °C alatti levegő hőmérséklet.

Gyakran találkozhatunk azzal, hogy olyan házakat neveznek passzívháznak, amelyek távol állnak attól a szinttől. Minden jobban szigetelt, napkollektorral, talajhőcserélővel felszerelt épület nem nevezhető passzívháznak, annak kritériumát egy megalapozott mérnöki számítással, az energiamérleggel (PHPP számítással), gondos, ésszerű tervezéssel és kivitelezéssel kell igazolni.

A meghonosodott építési gyakorlat szerint a tervező megtervezi bizonyos szabályok alapján az épület energiafelhasználását befolyásoló tényezőket (hőszigetelés, tájolás, részletek stb.), a megrendelő pedig várja az első telet, hogy a fűtésköltségből megtudja, hogy mennyire energiatakarékos az épülete. Ehhez képest a PHPP használatával figyelembe veszünk minden lényeges részletet – hőszigetelés, légtömörség, mindennemű hőhidak (lábazat, ablakbeépítés), tájolás, árnyékolás (épületek, ablakkáva, épületkiállások), szellőztetőberendezés stb.- ezáltal már tervezési szakaszban kiderül az, hogy mennyi lesz az épület fűtési költsége. Nemcsak passzívházakhoz ajánlott az energiamérleg elkészítése. A PHPP-számítás segítségével már tervezési fázisban optimalizálhatjuk épületünk elemeinek összeállítását.

A passzívházak legnagyobb vonzerejét kétségkívül azok fajlagos fűtési hőszükséglete jelenti, amely a passzívház kritériumrendszer szerint nem haladhatja meg a négyzetméterenkénti 15 kWh-t. Ezt az értéket a tervezőnek kötelező módon számítással kell igazolnia.
A jelenlegi építési rendeletek szerint készült épületek fűtési hőszükséglete kb. 140 kWh/m2, ehhez képest a passzívházak fűtési megtakarítása 90%.

A különlegesen alacsony fenntartási költségek mellett a magas komfortszint jelenti a passzívházak másik fő vonzerejét. A tévhittel ellentétben a passzívházakban van fűtés, azonban nem kötelező a hagyományos, ablakok alatti radiátorokkal ellátott fűtésrendszer. A radiátorok elhagyásának oka, hogy az ablakok belső felülete meleg, így nem szükséges alattuk fűtőtestet elhelyezni. Ezzel nő a szobák hasznos területe. A passzívház háromrétegű üvegezésű ablakai jó hőszigetelő képességgel rendelkeznek.

A kellemes hőérzet mellett a passzívházak magas komfortszintjét a kiváló levegőminőség, biztosítja. A szellőztetés témaköre az, amely a legtöbb ellenérzést váltja ki a kevésbé tájékozott érdeklődőkből. Talán az hangzik el leggyakrabban, hogy nem lehet vagy nem szabad ablakot nyitni, mi több, ha elromlik a szellőztetőberendezés, akkor megfulladunk a házban. Mások azt állítják, hogy az ember egy passzívházban lakva eltávolodik a környezetétől, zárt burokban élve, gépi, mesterséges levegőt lélegzik be.
Mindezekből annyi igaz, hogy egy passzívház fűtési hőszükséglete akkor az optimális, ha a szükséges légcserét egy nagy hatékonyságú hővisszanyerővel ellátott szellőztető berendezés végzi el, olyan körülmények között, hogy a ház ablakai zárva vannak.
Minden felhozott kifogás ellenére, a passzívházak használata szinte teljes mértékben megegyezik a „hagyományos” házak használatával. Ha a lakó nem elégedett a felmelegített és közvetlen módon befújt friss levegővel, ablakot nyitni lehet és szabad. A fűtésköltség emelkedése a passzívházak alacsony fűtésköltségének töredéke lesz.

A passzívházak szellőztetőrendszere nem klímaberendezés. A mi éghajlati feltételeink mellett egy passzívházban a jó hőszigetelés és az észszerűen tervezett árnyékolók miatt nyáron sem emelkedik a levegő hőmérséklete 25 °C fölé, ezért nem szükséges energiazabáló és egészségtelen klímaberendezést alkalmazni. A szellőztetőberendezéshez tartozó légcsatornákat, ha azok hideg helyeken haladnak át, párazáró hőszigeteléssel látják el, belső felületük minden esetben száraz marad, ezért nem lehet táptalaja semmiféle gombának. A passzívházakba befújt levegő nem más, mint a helyiségekből távozó levegővel felmelegített, a portól egy szűrővel megszűrt kinti friss levegő, mely zajmentesen, alacsony sebességgel, alig észrevehetően kerül befújásra a szobáinkba.